Ezzel a verssel 1. helyezést értem el a Kossuth Pályázaton(ez egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei díjazás), bár megkell említenem az előzőleg megjelentetett versemmel (Egy lányhoz) együtt adtam be a pályázatra és kettejükkel nyertem.
Utolsó üzenet
Egyet dobban a szív
Egyetlen nagy utolsót
Megremeg föld s az ég
Ez az üzenet lesz az utolsó
Melyet neked szánok kedves
Remélem, megértesz
Fájó búcsút vettünk
De nem kell mindent felednünk
S bár elfordítod fejed
Én még mindig szeretlek
Ebből kilépni egykönnyen nem lehet
Nem fogom már kezed
Nem érzem ajkad
Nem tervezek holnapot
Csak a tegnapból szeretnék
Gyorsan kiszállni, elrepülni messze
Bárhová, csak messze el innen
Ahol egyedül lehetnék
Igen ezt szeretném
De emlékednek képe
Elmémbe égett
S elfeledni téged
Számomra nehéz lesz
Bánt a gondolat
Szerelmed másnak adod majd
Nevemre már nem emlékszel
Meghalványult folt csupán
S bár lehet hogy nem szerettél
Én még is csak azt szeretném
Hogy emlékemnek képe
Megmaradjon emlékbe
És egyet dobban a szív
Egyetlen nagy utolsót
Megremeg föld s az ég
Ez az üzenet volt az utolsó.
Vajon szeretnek-e akkor
ha néha én is hibázok?
Vajon majd emlékeznek nevemre
Ha innen egyszer elmegyek?
S az idő távlatából mit fognak
Gondolni majd rólam?
Szépet?Jót?Esetleg csak rosszat?
Feledném a bűneimet
De válamon keresztem
S hátulról a múlt
Rozsdás kést döf szívembe.
Vajon szívetek haragját
egyszer megenyhíthetem-e?
Vajon lesz-e elég erőm
Bocsánatot kérnem?
A jövő kérdéseire
Csak a jövő adhat választ
S utolsó kérdésem csak annyi
Vajon kapok-e majd választ?
Felkelő nap sugara
Tépi fel szemem
Reggel.
Színes, szép álmok
Viszlát!
Búcsúzom tőletek.
Indulnom kell
Majd újra összefutunk
Álomvilág
Oh, álomvilág
Fáj búcsút vennünk
De visszatérek még
Hisz visszavársz
Benned sosem csalódok
Mint ebben a bűnös világban
Ahol a szenny és mocsok
Mind összefolyik!
S a gyűlölet
A gyűlölet uralkodik!
Fájnak a percek, mikor nem vagy itt velem
Fájnak a napok, mikor nem látom arcod
Fáj a szívem, mert nem hallom a hangod
Egy bizonytalan érzés, a remény adja létem
Érzéseim rejtem, hisz félek mást szeretsz
nem engem.
A vad fenyvesek közt, a szelíd tölgy vagy nékem,
Csontig hatoló hidegben a tűz amely éget
Háborgó tengerben védelmet nyújtó sziget
Ebben a vad világban nyugalmat adó liget.
Felemészt a remény, felemészt teljesen
Fájdalmam örök, boldogságom véges
Csak annyit mondhatok szeretlek téged!
Nem kell, hogy vissza gyere
Nem kell, hogy újra szeress
Csak az érzést keresem
Amit egyszer elvesztettem
Én csak erre vágyom
ez minden álmom
Az álnok ámor
Újra el ne találjon
Ne fájjon a mámor
Szememre borul a hályog
S ettől nem látok
S újra csak vágyom
Hogy magával ragadjon
A mámor.
Üdv látogató!
Első bejegyzésem egyik nem rég írt versem.
Éjféli lány
Álmomban újra láttalak.
Eljöttél hozzám.
Látni akartalak.
Már vártam rád.
Mindennap látlak
S látnom téged fáj
Mert számomra
Egy álom vagy csupán.
Holdsugár az éjen.
Apró fény az égen.
Mint egy angyal úgy jöttél.
Szálltál le az égből.
Felsegítetted lelkemet.
Rejtett énem csak te érted.
Éjféli lány, mindig gondolj rám.
Holnap újra indul minden.
Harc az élettel.
Küzdelem az úton.
Mit kijelölt a sorsom.